Balatonfüred

A föld szívén állok.
Hirtelen itt az este.
A csillagok sorrendben lógnak fent az égen,
fák nyújtózkodnak  a sétányon.
A kontrasztos hegyek
tömören, tagbaszakadtan
trónolnak
a  túlsó parton.
Te miért nem pihensz?
Miért verdes szíved, mintha
belül ordítanál,
Félig felhők közt lebegő város,
Balatonfüred,
sétányodon
a fodrok villámharapása
belemar a partba,
ködmederben
holdfény,
fekete öledben
piros rózsa.
Füstté, árnyékká vált
túlvilági ítélet
a drótkerítésre csöppen,
fejeden glória
fehér liliomból.
Fádon fehét madár ül
és felszáll
a párává vékonyult létezők közé,
kitárult kertben szálldos,
majd felröppen
a tó fölé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Literatúra Irodalmi és Művészeti Magazin, 2016. szep
Feltöltés ideje: 2016-09-08 14:25:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-08 14:25:43