Cikóriakávé kenyérdarabokkal

Az ízére már alig is emlékszem,
sok kenyérdarab cikória lében,
és belé frissen, tőgyből surró tej, mi
a Jóistent is tanította nyelni,
a göcsört kezet ismerte a bögre,
az ujj ölénél nem is vágyott többre,
mindkettejüknek fontos volt az áldás,
az osztott kortyú, lassú vacsorálás,
a napi gond ott lett a tollnál könnyebb,
ott hallottam meg először a csöndet,
s az étvágy odabúvott, míg az ember
a falatot megtoldta türelemmel,
egy nagy korttyal a tengert rögtönözte
az alumínium kanálka csöppnyi öble,
más esemény az este semmi nem volt,
csak csillagoktól volt zsúfolt a mennybolt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-08 19:32:52
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-08 19:32:52