A bukott

Tévelyedett ember a tolvaj-éjben
gáncsos szenvedélyek közé bukott.
Mint nyeretlen kétéves sírra futott;
a káosz könnyebb, mint erény vagy érdem.

Óhaj a tilos, vágyottabb, mint a jó:
hazug álmok, bűn-kényelmes vakság,
kő-borított rövid élet, aggság;
álcaként mindent beborít kint a hó.

Tiltott gyümölcsök, eltorzult vágyak:
csúsztat, kísért az ősi ellenség.
Filléres bohóc az ember, és nem ért –
meztelen konca lett az árvaságnak.

S míg a kék szem mögül kiles a féreg,
Isten szól:” Ádám, hová tűnt a fényed?”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-06 03:46:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-06 03:46:21