A herceg
Valaki a fülembe súgja,
hogy haza megyek a télbe;
megszólal egy halk fúga
hópaplan lágy melegébe.
Elintegetett végleg a nyár,
a tücsök már rég nem húzza;
nem világít régi tanyám,
csak arcom félbevágott holdja.
Eszembe jut még a kikelet,
fáj hogyha arra gondolok;
Uram szorítsd meg a kezemet,
ha a fiatalok boldogok.
Az idő lassan felzabál,
nemsokára el kell mennem;
bennem táncol egy régi bál:
egy lány keringőz a herceggel.
Álom maradt a szent család:
szerető férj és gyermek.
Egy angyal toporogva vár,
de herceget ő sem feledtet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-25 08:00:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-25 08:00:28
