Megszakító kontaktusok
’Aludj, kicsim!”
És megnyomta a gombot,
a kisszobára leszállt a sötét.
Még visszanézett, s látva gyermekét,
a nap végén egy hálaimát mondott.
”Aludj, szívem!”
Az ébresztőt lenyomta,
az idegtépő csörgés megszakadt.
”Jövök hamar!” A hervadt cuccokat
magára kapva távozott rohanva.
”Aludj, kedves!”
A betegágyhoz lépett,
megszorítva a csontsovány kezet.
”Jövök hamar!” S a nagypárna felett
lekapcsolta az életpótló gépet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-11 21:30:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-11 21:30:18
