Bakkné Szentesi Csilla : Egyedül

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37263 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nyári László
  aranyszajha
Új maradandokkok

Tóth János Janus: első
Farkas György: Aszkéta (Jav.3)
M. Szabó Mihály: Szívfa
Szilasi Katalin: A padláson
Fekete Orsolya: Szórt fény (szűretlen)
Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
FRISS FÓRUMOK

Tálos Barbara 10 órája
Gyors & Gyilkos 11 órája
Hepp Béla 11 órája
Csapó Angéla 16 órája
Albert Zsolt 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Nyári László 3 napja
Busznyák Imre 3 napja
M. Szabó Mihály 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Dobay Katalin 5 napja
Seres Sándor 6 napja
Petz György Károly 6 napja
Wesztl Miklós 7 napja
Bara Anna 7 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Oláh Imre 8 napja
Tóth János Janus 8 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 2 órája
Hetedíziglen 4 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 5 órája
Nosztalgia 7 órája
Minimal Planet 8 órája
PIMP 9 órája
Ötvös Németh Edit naplója 11 órája
az univerzum szélén 11 órája
Sin 14 órája
Szőnyeg 1 napja
Baltazar 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
törmelék 1 napja
Bara 2 napja
történések 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Egyedül

Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 11:40:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 11:40:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-08-08 23:22   Napló: nélküled
2020-08-08 21:25   Napló: nélküled
2020-08-08 20:27   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-08-08 18:59   Napló: Nosztalgia
2020-08-08 17:46   Napló: Minimal Planet
2020-08-08 16:14   Napló: Minimal Planet
2020-08-08 16:11   Napló: PIMP
2020-08-08 15:59   új fórumbejegyzés: Tálos Barbara
2020-08-08 15:59   Napló: Minimal Planet
2020-08-08 15:00   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos