Bakkné Szentesi Csilla : Egyedül

 
2771 szerző 35170 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nagypál István
  Törless színe
Új maradandokkok

Szikora Erzsébet: intuíció
Bátai Tibor: szeméről a por
M. Szabó Mihály: Útelágazás (vált.)
Szilágyi Erzsébet: (haiku)
Bara Anna: elkerülhetetlen 1.0
Vajdics Anikó: Hajában sárga lepkék
Mészáros László: diadalmenet
Tiszai P Imre: Vakvágányon (2)
Seres László: Bűn-bak
Ilies Renáta: Egy fa panaszai
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 órája
M. Karácsonyi Bea 1 órája
Duma György 3 órája
Kosztolányi Mária 15 órája
Hepp Béla 18 órája
Juhász Tibor 18 órája
Bátai Tibor 19 órája
DOKK_FAQ 22 órája
Nagyító 22 órája
Fűri Mária 1 napja
Mészáros László 1 napja
Markovics Anita 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tamási József 1 napja
Fodor Fanni Dóra 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 1 órája
Sorrento 1 órája
Bara 2 órája
weinberger 2 órája
költői kérdések 3 órája
Seholsincs 4 órája
Conquistadores 8 órája
mix 14 órája
ELKÉPZELHETŐ 16 órája
Bátai Tibor 17 órája
Baltazar 19 órája
nemoda 19 órája
Minimal Planet 19 órája
Cetlik, fecnik, félcédulák... 20 órája
az utolsó alma 21 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Egyedül

Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 11:40:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 11:40:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-06-18 22:25 Vajdics Anikó
2018-06-11 23:32 Vezsenyi Ildikó
2018-06-08 17:41 Metz Olga Sára
2018-05-29 16:37 Francesco de Orellana
2018-05-26 21:06 Szokolay Z.
2018-05-25 09:55 Bakkné Szentesi Csilla
2018-05-14 11:04 Pataki Lili
2018-05-03 14:16 P. SZ.
2018-04-28 01:12 Iványi Mónika
2018-04-11 23:30 Fekete Orsolya
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-06-22 11:50   Napló: Zúzmara
2018-06-22 11:47   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2018-06-22 11:41   Napló: Zúzmara
2018-06-22 11:37   Napló: Zúzmara
2018-06-22 11:26   új fórumbejegyzés: M. Karácsonyi Bea
2018-06-22 11:23   új fórumbejegyzés: M. Karácsonyi Bea
2018-06-22 11:21   új fórumbejegyzés: M. Karácsonyi Bea
2018-06-22 11:21   új fórumbejegyzés: M. Karácsonyi Bea
2018-06-22 11:18   Napló: Sorrento
2018-06-22 11:10   Napló: Sorrento