Pedig tegnap még úgy volt, hogy délután sétálsz velem egyet
A tó vízén egy halvány létige
fodrozódik, lassan elsimul,
a közpadon egy alvó nénike
garbójára esőcsepp lilul,
(most úgy érzem, most úgy vagyok
vele, mint a csend, ha kidőlnek a fák
belőle, könnyű vagyok, nem tart
semmi se, a lábaimtól néhány centire
kirakóssá szelídül a sár,
moccan egy sün, rám nyit,
összezár.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-12-14 09:46:43
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-14 14:05:30
