Anya nem nevet (3. változat)



Anya medve mamának hívja magát.
Néha még brummog is hozzá, de
inkább ugat, kutyaként vakkant, szűköl,
megnyalogatja az arcunkat, tüsszent,
mancsával orrot vakar.

De legtöbbször nyávog.
Prüszköl, dorombol, kényeskedik, fel-
borzolja a szőrét, púpozza a hátát, fúj,
karmol, félrevonulva szuszog, majd
elalszik miközben nézzük.

Mégis játszik velünk.
Ha felé nyúlunk, felénk kap, morran, már
hatalmas sárkány, dinoszaurusz, éles
foga csattog, mi elfutunk előle, ő utolér, lebirkóz, belénk
harap, majd újra elenged.

Elszaladunk.
Ő kerget,  bútorra fel, függöny mögé, mi
nevetünk, de anya nem nevet, utánunk
lohol, de nem  vigyorog, magához
szorít, de nem is mosolyog.

Olyankor mi sem nevetünk.
Kopasszá válnak a pónik, a gyurmából
sem lesz többé bogár, a kisautók falnak
csapódnak sietve, anyánk felsikolt, ő
már sziréna, tűzoltóautó tetején fénysugár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-04 08:49:39
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-04 08:49:39