Aludt
Sötét veremben ül a tej,
azt várja, mikor forralják fel.
Néz föl konokul,
közben alig módosul.
Telt az idő mocskosul,
sok testvére benyomult.
Arrébb tették helyéről,
új köcsögbe helyezték őt.
Hiába volt friss tároló,
ha benne az alany romlandó.
Társait vitték szorgalmasan,
s ő csak savanyodott nyomban.
Sűrűsödött, megváltozott a pH-ja,
egyre nőtt az értéke mára.
Szegény tej azt hitte hagyják szenvedni,
pedig csak kedvesek voltak és hagyták élni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-09-06 19:53:45
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-06 19:53:45
