keleti

Feltörhetetlen fagyott tenger felé
szűk labirintus vezet.
Falak és emberek nélküli városok
a porig bombázott időben,
szavaim csonthéjas kövek.
Félek a kollektív emléktől,
sárga föld, fekete kenyér,
salétrom-szagú napok, hónapok.
Az ég mélységét nem látni,
száraz kutak sóval teli,
holdpor a szám, a szemem színtelen.
Ma éjjel a halakkal alszom
ókori piramisok
és kortárs műanyaghalmok tövében.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-28 15:48:44
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-28 15:48:44