Átíratok 390
hétköznapjaim
mindegyikén
akár egy kabátra ragadt pehely
gubbaszt Isten
nem tudja ki vagyok
és nekem már nincs kedvem bemutatkozni
figyeljük egymást
nem mozdulunk
mára eldöntöttük
ő is én is
maradjunk meg saját hitünkben
a végső találkozásig
régebben
üzeneteket küldött
hosszú kacskaringós füstfelhői között
időnként úgy tűnt
hogy mindketten létezünk
az övé
akár egy vizes kéziratról lejátszott mozart-zenemű
az enyémben sehol egy hegy
amiről visszaverődve hallhatnám
hogyan éltem meg illúziói
elvesztését
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-06-26 14:10:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-26 14:10:38
