Peron koptató

Legjobban az állomáson szeretek rád várni.
Amikor tehetem már kora reggel kimegyek.
Olyankor sűrűbben járnak a vonatok.
Napközben aztán csak kétóránként megy feléd
és érkezik onnan szerelvény.
Indulás előtt egy perccel mindig bemondják,
hogy tessék felszállni, a vonat azonnal indul.
Én sosem szállok fel.
Ha elmennék,  nem találnál meg, amikor megérkezel.
Azt hinnéd nem vártalak, elfelejtettem, hogy jössz,
vagy jobb dolgom akadt, mint, hogy itt legyek.
Tolonganak az emberek, nézem, hogy köztük vagy-e.
Elmennek mellettem, nem ismernek meg. Te is rég láttál.
Néha késik a vonatod, telente ki is marad néhány járat.
Én mindig türelmesen megvárlak, akkor is, ha nem jössz.
Mert egyszer jönni fogsz.
Már az ablakból integetsz nekem, aztán mindenkit
magad elé engedsz és utolsónak szállsz le,
hogy megviccelj. Ezen már elpityeredek,
de elmeséled, hogy milyen hosszú volt az út,
hogy milyen meleged volt, aztán meg fáztál,
mégis hamar eltelt, mert közben rám gondoltál.
Lám egy rózsát is hoztál nekem. Igaz, hogy olyan apró,
hogy elfér a tenyeredben, de nekem nevelted, és bocsi,
hogy csak most jöttél, de meg kellett várni amíg kinyílt,
bár egy kicsit sokáig tartott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-20 07:45:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-20 07:45:04