Összemaszatolódnak a papírok
Ha ismeretlenről semmit se írok,
hogy ismered meg, kedves barátom?
Összemaszatolódnak a papírok,
s téged se simít szebbé az álom.
Az idő, akár a mulandóságod,
tőled függetlenül szivárog el,
ne hidd te azt soha, hogy kitalálod,
az rajtad kívül mást nem érdekel.
Hogy elmúlunk egyszer, ez örök érték,
a végső bajban mindent merni kell,
önmagad előtt is az legyen mérték,
hogy tudod, vége lesz, s ő felesel;
szebbé teheted a jövőt azoknak,
kik utánad lesznek kételkedők,
beszélni tudnak, és mégis dadognak,
tedd hát még könnyebbé azt az időt,
amelyikre csak most van befolyásod,
amíg a tolladat felemeled,
a másik világról hiába látod,
ott nem lehet hasznos üzeneted.
2015. február 17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-03-08 15:27:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-08 15:27:19
