Szaporodik a nyomor

Annyi erő több embernek van,
hogy viselje más szenvedését,
vészesen közömbösek sokan,
kire bízzák a falvak népét,

és a városi lakosságot,
ott is szaporodik a nyomor,
ablakokban a jégvirágok,
s a pincelakásokban a por

otthon van sok munkáscsaládnak
lakásában, ahol egy szoba
a konyha, háló, a kályhának
szomszédja szén és a tűzifa.

Ha van áram, a plafonon ég
egy szál dróton a villanykörte,
szegény embernek így is elég;
az élet százszor meggyötörte,

és tapasztalja, mire telik
vigyázva, hogy ember maradjon,
keveset aludhat reggelig;
a három gyereknek mit adjon

reggelire, ha felriadnak
az éledő utcai zajtól,
s ha így magának nem maradhat,
nem ijed meg ilyen kudarctól.

Nagyobb az ő felelőssége
mindenkinél, kik módosabbak,
legyen a családban is béke -,
reggelre mind befagy az ablak,

be kell gyújtani a kályhába,
hogy langyosodjon egy picikét,
igyekezhet, minden hiába,
ez jól megfacsarja a szívét.

Mindig dolgozott, tehetetlen,
hogy miért maradt koldusszegény,
istent is féli, nem hitetlen,
és mégsem hull rá egy csöppnyi fény.

2015. február 15.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-16 04:02:07
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-16 04:02:07