Hosszú hajnalok

Öregkoromra mind eszembe jut,
ballag a perc, rohamtempóba' fut,
immár csak tíz vagy öt van hátra még,
bele se férek, szűkmarkú az ég.

Szaporodnak a hosszú hajnalok,
napfelkeltéig még hozzáfogok,
ha már elkezdtem, be is fejezem,
hadd legyen rendben, minden egy helyen.

Rendet rakok az ízlésem szerint,
még mielőtt az úr magához int,
az életem se volt oly szertelen,
ne tudtak volna játszani velem,

játszottak gúnyból, bántó komolyan,
szerettek is, bár nem nagyon sokan,
egymásért voltunk, pár igaz barát,
már elköltöztek, mind, mind, odaát.

Az élet fogy, érzékenyebb vagyok,
ezekből visszafogni nem tudok,
fájdalmat tűrök, az idő kevés,
hol több az érzés, több a szenvedés.

2015. február 14.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-16 03:43:43
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-16 03:43:43