Az őz és a vadló
miénk a tél, a tavasz, a nyár, az ősz.
miénk a világ, a mi világunk, - hol
csókunk zamat-friss-illata tekergőz,
egymás világából lett egy!
két önfeledt boldog: álmot főz.
ezüstben aranyló éj holdja
szerelemként csak minket fertőz,
lila égbolt, rózsaszín felhő,
lilán ölelsz rózsaszívemben nyíló őz,
s én mint vadló, megleltem otthonom,
pihe lépteid kísérő mosolya örökké
körbelépcsőz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-29 21:58:37
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-29 21:58:37
