fajsúlyos vagy mint az óbor
és várom hogy a dugóból leszakadó kis részek
mikor tömítik el véglegesen az aortám
régen te csorogtál bennem
épp csak megértük a szüretet
a cukormérőt a hajam közt felejtetted
az inged most nálam és velem alszik
sóvárgásom fanyar pezsgővé érik
a dérnek nem hagytunk aszút
külön gömbölyödtél
szíved helyén bikavér
