senki sehonnan
míg F. mellettem ül, haja térdére borul, valahogy kuporodik, én hanyatt fekve beszélni próbálok arról, amiről hónapok óta képtelen voltam, abban reménykedve, tán ha kimondom őket, képzeletembe révedve, megsemmisül.
- éjszakánként, mikor kissé foltos hitem fátylán át kérni próbálkozom, félve azt képzelem, mi van, ha magamra maradtam, Isten elfordult tőlem. mi van, ha fejemről hiába parázslik ima az égnek, mint vízben a tinta, szétoszlik a térben, de célját sosem éri. a felszínig terjed, nincs kiút.
e gondolatra elszürkül szobám élesen, hatalmassá tágul és nehézzé válik. sűrű, hideg leheletté hűl a levegő, olyan aprónak érzem magam akkor, hogy pilláimmal elrebesgetem, megijedek.
egy csomó mindent elkezdek, de sosincs vége.
semminek sincs vége.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-17 18:27:09
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-17 18:27:09
