Örök szerelem

Nagyapám szaloncukrot vitt nagyanyám sírjára
Tudom nevetséges kiröhögnek ezért az emberek.
Én sem értettem igazán a halott már nem eszik.
Cukorbeteg volt szegény nagyanyám régen is.
Néha elgondolkozom nekem ki hoz virágot?
Vörös rózsát a szenvedélyes szerelem jelét.
Annyi hasznát venném mint pár cukornak.
Szellemem ülne a síromon csak bámulna,
ácsingóznék egy egyszerű kis ölelésért,
mindenért amit már nem kaphatok meg.
Talán a halottak könnyétől nő meg a fű,
macskabőrben kószálnak a temetőben.
Így megehetik a karácsonyi cukrokat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-18 18:17:24
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-10 20:53:21