Mellkas
nem való vagyok neked
kezemben keskeny derekú az élet
bütykeim harmadnaposak
túl sok fát hasítottam
túl sokat
léniás út visz vesztőhelyre
dobom mi volt
kőarcomon éjszaka leple
hull, hull… kivágom szemem
tegeznek idegenek
bodor fagy vési rám
őseim átkozott igazát
szép kenderkötél
kenyerem üres
fűtetlen szívemben
üldögél a tél
manapság alig látnak
a bolt előtt koldulók
fényre lágyuló barátok
és a márványszín hullafolt
nő, egyre nő
mellkasomon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-22 13:27:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-22 13:27:34
