Kiszáradt kút

Szegő Judit
Kiszáradt kút

Mint mély kútba, magamba néztem.
Kerestem feltörő patakot.
De csak itt-ott volt víz a mélyben,
s a visszhang gúnyosan kacagott.
"Halihó, itt vagyok!"

Felnyúlt értem a párás sötét.
Múlt éveim rossz kísértete.
Hullámzik az arcomon zöld-kék
tükre, mint jövőm ígérete.
"Vajon megéred-e?"

Hajam májusi szél kócolja,
míg testem kútkávára hajol.
Létem fogy éveket sorolva.
Párolgó emlékképet dalol.
"Teveled, valahol!"

Mély ez a kút, és olyan meddő.
Alján víz, már csak kevés csorog.
Gyenge az ember és esendő,
születik, hal, s múlnak a korok.
"Az élet oly konok!"





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-21 22:55:49
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-21 22:55:49