Válasz a feladótól
Próbáltam én már
csomót kötni emlékedre,
(mint hitetlen aggok a
zsebkendő csücskére,) most
hozzád köt a magány.
Próbáltam én már
másképpen veled, akkor
leraktam végleg a félelmemet,
s úgy öleltelek, mint ki
semmit nem vár kincseiért.
Próbáltam én már
elásni a múltat, pár
Nefelejts virággal lemondani
rólad, s egy fényképed
ültetni fejfám közepére.
Próbáltam én már
megütni magam, hogy
jel legyen tenyered nyoma
pirosló arcomon, ha hívnál:
késő, ne gondolj vele!
Próbáltam én már
sorsot húzni veled, a rövidebbet
húztam: megszerettelek,
én szenilis bolond, látod?
hiába próbáltalak...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
