Ott nem lesz csokoládé

Szép szavaimmal nem mentem nálatok semmire:
üres szófosás ez tinektek, moderneknek.
A halál birodalmában evezek csónakommal,
ahol minden idegen egy feltámadottnak.
Szólnék hozzátok, de nem értitek. Koponyátokban
sötétség tátong, és a völgy, mely közétek
s közém vettetett, áthidalhatatlanul mély.
Ha kegyelemről papolok, üres szemekkel néztek,
fekete őrület tudatlansága lobog ott benn,
honnan elgurult agyatok labdázik a porban
s mocsokban. Lelki rokkant az őrangyalotok,
démonaitok pisztolyokkal lődöznek rám,
s folyton bele haraptok mentőkötél-karomba.
Nektek az egy út százfelé szakadt az őspanel-
dzsungelben, és majommá fejlődtetek a
darwini filozófia evolúciós kertjében.
Könnyű a kegyelem útja nektek, önmegváltók,
kiket Lucifer önbonyolító, tróger lázadása
hajt a végítélet makulátlan fehér trónja elé.
Ti, rabságra kárhozott, örök-sötét pofák!
Élvezet és pótszerek szétszedte testetek
milyen álruhás prostituált árulást leplez?
Rózsaszín szalaggal átkötött, cukorbaba: a Szó,
mely megítéli szívetek mélyének sötét poklát.
Azt hiszitek, ott majd kedvetekre zsugázhattok
a haverokkal valami műtűzben – mely díszlet
kisded játékaitokhoz, – holott ott nem lesz
csokoládé, se rum, se nő, se pénz se szent szar,
csak a máskéntislehetettvolna tébolyító kísértete.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-17 20:29:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-17 20:29:45