Minta (szubjektív nyelv)

A nagyvilág a testem és a vérem,
lobogjatok hát szét szavak!

Összefonódva ringjon,
és vágyainkról szóljon a nyelv,
ne kiherélt,
nyakatekert, elvásott,
lerágott fogalmak
büdös nagy kupaca
-
melyen a kopula kukorékol!

Illanó dallama,
Sírály-mana illata
legyen a szádnak,
mintha kiáltasz, mintha ölelsz,
bár elmúlt az időnk…
Mint a zene szabadsága,
fittyet hányva szűk szabályra:
árad, sikolt vagy fölnevet,
röppen, és cédaként szeret,
csal a daj-daj, könnye az énnek…

Sosem fejtheted ugyanazt
(bár fejteni kell, felejtés héjéból hámozni untalan egyre)
minden mondat ezret fakaszt,
folyton tűnik mindig másba,
mint a mező bujánzása,
mintazélet önmaga,
végetérhetetlen





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.