Talán

Csoda lehetne a Valóság jeges szobra,
és mélyén a lanyha tűz, mi néha még lángol,
hiszen nem egy hóvihar ácsolt forma,
hanem egy kényszeres elmekép, mából.

Otthon, furcsa erőkkel teremtett Föld-barlang,
hol sokféle ösvénynek kijárt nyoma terjed,
hol fösvény értelmek csábítva laknak,
és kapzsi szemek keresnek cél tervet.

Magával ragadó nem rideg felületet,
hol nem kevés tudatban, a fontos oxigén,
az érzékre nem mondnak kenetet, s nem
könyörületből szeret az, aki él;

s mi hajlam, az gyermeki, s folyton túlél, hiszen
nem szomorítja a semmi, vagy a betegség,
kenyér, víz nélkül is kibír már mindent,
s egy zsinór tartja: az Úr - a mindenség -.

Ezért mondom, lehetne csodás is a való,
hogy anyagában elfér, a merev és a lágy,
- hatás, ellenhatás, hiábavaló -
de melegig jut dér, még nem. Majd. Talán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-09 20:34:08
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-09 20:34:08