orpheusz tükre
a levél, amelyet írok, rövid lesz. szomorúságom kissé enyhül, szép emlékek közt időzve. csöndesen esni kezd. a folyóparton ülve, egy hosszú álom előtt, melyből nem ébredek fel, megpillantom Orpheuszt. a nyirkos köveken hever. a legszebb arc, amelyet valaha láttam. annak ellenére, hogy egy életre szóló veszteség minden kínja látszik rajta. elbűvölten nézem. kis idő után elfogadom a valóságot: csak egy ütött-kopott tükör az az arc. amit valaki itt felejtett. talán én voltam, talán más. régebben gyakran jártam ide. a folyó egyre lassul, végül megáll. vize most keserűbb, mint a tenger. a levél, amelyet írok, mindössze egy szó lesz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-12-01 14:12:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-03 15:35:59
