Tüzes kedvvel



Tüzes kedvvel a bút űzve, ülve,
jó bort töltve, teli a pohár.
Teli , csurig telve,
hát igyuk meg már!
S ha  még egy  üveg  megint el kell ,
akár hörpintve,
és  torkunkon  repdes velünk ,
mint könnyű madár,
mondd  tudod- ,e,
merre forog a világ?
Ha már táncol az asztal,
alját pincének látod,
ízét tűzve, tűzzel  űzi a mámor,
s a kéve  az asztag  szemedben keresztben áll,
kettőt látva imbolyog lámpa az  ablak,
a nyelved  is akad,
akkor,  akkor  mondd!
Fakad- e ajkadon még dicséret,
mely dalt zeng a borról forrón?
Éltetve e jó nedűt.
Akad  persze!
S bármily részeg is az este,
mondom százszor is  boldogan dicsérve
a bort az aszút  és a kadarkát.
Éltetve akár hebegve,
mint egy szürke szőke barát.
Teremjen a tőke a nektár vesszeje
a lankás hegyeken,
cseppje csurogjon csepegve,
csurdig telve,
a hordókba s a poharamba,
örökre, örökre, örökre!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-09 23:32:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-14 23:26:18