Gondolataim

Ha írni kell, hát ne latolj,
szétszéledhet a hangyaboly,
elúsznak gondolataid,
immár ki tudja,  hányadik.

Még jó, hogy nem is számolod,
végtelen lenne számsorod,
mert befejezni nem lehet,
szertelen, mint a képzelet,

olyan sokféle, mint a gond,
van köztük józan és bolond,
legtöbb a szürke, közhelyes,
fájó és feltépett sebes,

olyan is van, mely oldalog,
nem szárnyakon száll,  csak gyalog
botorkál,  bottal, fájdalom
kíséri a domboldalon,

s ha némelyik a célba ér,
széttekint, vajon mennyit ér,
hogy honnan jött, az ködbe vész,
ha tudná, úgy lenne egész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-19 07:40:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-19 07:40:58