St. Salvia - Alcatraz

A félkövér félelmeket fogasra akasztjuk. A zene pszichotróp hangjegyeket tartalmaz. A lila kelyhekből már rég kiszürcsöltük a Hold alatt, mit a mondás a közben tartalmaz, hogy kinek zsálya terem kertjében, az tudja is, hogy két lábbal sosem lehet föld alatt.
Molekulaként egy vasrácsban pulzálni, hőtágulva nézni a térháló bomlását, elavult szemekkel röppályával kínálni albatrosz szárnyakat.
Távolba látni, sámántüzes bolygókat csillagvizsgálni, tévhitről álmodni, s hinni, hogy máshol szabad vagy.
Reflektorfényig merészkedni az álmokba, bokáig érő zseblámpafénnyel tocsogni a fekete vízben…
Az élet Alcatraz.
A halál pillanatnyi szabadság, ismerethiányban vacogó, elveszett, űri, árva távoltalanság.
Spirálrabláncon közlekedni, kódolatlan nézni a DNS-t, s ha fojtást érzel… a Sucuriju magad vagy…
Elmesíkon eldőlő korlátok között rosszul vezetni a hormonháztartást, kispórolt, szegényes szabadságlevest főzni…
S ha úgy döntesz a fogaskerekek fogain, hogy beleveted magad az őrölt mélységbe, fényszemcséid higanymódra összefolynak, borostyánba mártva visszakapod Önmagad, ha a prototípus ablakszemek tőben torzítják a látványt fordított pszichológiával…
Mert a szürrealizmus elménkbe zárt valóság, s a valóság körénk zárt vízió.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Hangulatfüggő komp-aktok (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2013)
Kiadó: VÉDA
Feltöltés ideje: 2013-07-18 16:28:15
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-18 16:28:15