Volna


Imádtalak volna,
ha a az édes élet,
mint csurgó méz nyelvem alatt
finoman, kényesen omlik el.
Jó lett volna,
ha mindent nekem adsz,
látni akartalak,
érezni újra a mennyet,
mielőtt a szerelemtől bennem ég el.
Szerettelek volna,
karomba zárni csak egy pillanatra,
érezni akartam újra a meleget,
imádtam volna melegséged.
Szerettem volna,
ha szomorkás arcomra
új boldogság köszöntött volna,
s új mosoly, derű, nem szenvedés.
Akartam volna,
hogy beszélj hozzám,
hogy elmond ami fáj,
Szavaid inni akartam,
árva lelkemnek szomjoltó vágy.
Volna, volna mindenem,
de te vagy a mindenségem.
Múltam feledném veled,
s ha megcsókolnád lelkemet,
csókod íze lenne jele
szerelmednek.
Úgy szeretnélek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-15 18:07:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-15 18:07:54