Románc

Már félig megette a szőnyeget.
Fogalmam sem volt, hogyan képes rágni, lenyelni,
de tény, hogy megbirkózott vele.
Amikor okádott, hoztam neki vödröt.
Amikor megszomjazott, hoztam neki vizet.
Ha felizgult közben, mögé guggoltam, lehúztam a
szoknyáját, és magamévá tettem.
Rendes vagy velem - mondta.
De én nem akarom, hogy rendes legyél velem,
én azt akarom, hogy szeress! – mondta.
Letérdeltem mellé és beleharaptam a szőnyegbe.
Életemben ilyen iszonyatos ízt nem éreztem.
Nyelvem fekete lett, és majdnem megfulladtam a portól.
Rámnevetett, és fellelkesülve evett tovább,
estére nem maradt padlószőnyeg a lakásban.
Ketten fölzabáltuk az egészet.
Akkor, hosszú idő után először, mint egy csecsemő,
olyan mélyen és nyugodtan aludt mellettem.
Én csak bámultam holdsütötte, hosszú combjait,
köpködtem és csikkről-csikkre gyújtottam rá.
Hajnalban osontam ki lábujjhegyen a lifthez.
Nem hagytam nála mást, csak néhány nevetségesen
megnyúlt derekú, fölösleges pulóvert.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-27 20:29:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-27 20:36:14