Valamelyik szombat délelőtt


Úgy, ahogy jött, épp úgy el is illan,
mint fizikában, objektív a törvény,
körkörös íveket húz a folyó,
a híd lába körül futkos az örvény,

elhal, majd újra erőre talál,
a szívdobogásom üteme ilyen,
hogyha kihangosítom, zakatol,
majd váratlanul, hallom, újra pihen.

Pár másodpercre is hosszú a csend,
bizonytalanul keresem, kutatom;
ez már a vég, vagy ütemtelenül,
félelmetes csendben és hallgatagon

figyelem, hogy elindul-e újra
szívem, vagy végtelen hosszú pihenőt
tart, hetvenhárom év dobogása
után, valamelyik szombat délelőtt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-15 23:49:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-15 23:55:41