Ma a lelkem hajótörést szenvedett az érzelmek tengerén.
Kihült könnyembe merült egy fehéren izzó szenvedély.
Bár, az élet mostanában nem kényeztet, homokos, élettől duzzadó fövenytől.
De én mégis egy leányra várok, aki sivár, bujdosó életem lemossa a szennytől.
Kérek most egy napot, amig partot érek!
És újra, szabadon a szerelemről beszélek.
