Hogyha nem nógat senki sem


Fogd meg a kezem, istenem
félelmeimnél légy velem
érezzem; nem hagysz el soha
ha már én ilyen ostoba
voltam veled és nélküled
suttogok, hegyezd a füled
halld meg, hogyan kiáltozom
az ég felé, mert fáj nagyon
nem sorolom mi, mindenem
fázom is, kuckóm jégverem
nem fűtöttél be jön a tél
fűthetne még a kapanyél
de a kapámnak nincs nyele
kapálni sem tudok vele
csak ülök fenn a fa hegyén
várom, hogy rám süssön a fény
amely láttat és melegít
mindkét szükségemben segít
mert olyan nagyon rest vagyok
hogy egymagamban megfagyok
hogyha nem nógat senki sem
el vagyok veszve azt hiszem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-20 09:56:07
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-20 09:56:07