valami mindig

soha nem sírt,
valami mindig
a szemébe ment.
összeszedte az
elnémult tányérokat,
elmosogatott, munkától
felhorzsolt körömágy,
bezöldültek a körmei.
arca állandó omlásveszély.
inkább elfordult és nem
akart a szemembe nézni.
azt mondta, hogy a
karikák a szeme alatt
a huzattól és a szemüveg
miatt vannak. a nehéz
ruhákkal kiment
az udvarra, és vissza
már kiszáradt lélekkel
mondta: a vacsora tálalva
van.

valahol.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-06 18:05:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-06 18:05:38