Minden leesett.
Minden összetört.
Sok kis apró dolog.
Minden.
Szörcsögve lefolyik
az öntudatlan lét.
A szél is megjött,
dübörög a réseken,
nem süvít.
És kifeszített kötélként
lóg a város fölött
a múlt.
Pedig már
minden összetört...
Gyere hozzám
barlangomba,
búvó vacsorára,
mert összecsörrennek
a falak,
és a magány
gomolyog.
