HALÁLUNK UTÁN
Napjaim hullanak, mint a szemét,
s mintát rajzolnak az elgyötört időbe,
lelkemben megértő gyomorsav bugyog,
erről szólok most, -
szar az egész.
Hallottam egy festőről, aki baltával fest; -
néha úgy érzem, a sors is ilyen.
De ha behunyom a szemem, néha mosolyt találok,
s tündér arcod fényében zenévé lesz a fájdalom.
Életem egy kiszáradt könnycsepp,
s tűzhideg fényével lassan felfal a Hold.
Hiányod szent vallomás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-06 00:50:59
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-06 00:50:59
