Hozzád tartoznék


    Messze vagy,  amikor az alkony álomra hajtja fejem,
    De az éjszaka Pegazusként szárnyal velem.
    Gondolatom csendesen az ágyad széléhez lép,
    Ha lehetne, most hozzád tartoznék.

    Látom a szemed, mely világít, mint a nyári ég,
    Hajad hulláma maga a kalászos, zsenge rét.
    Szádon hajnali pára csillog vagy éppen dér ?
    Ha lehetne, most hozzád tartoznék.

    Ezer csengô harang rezdül, ha mosolyogsz,
    Fehér varázs lebben, amikor ajkaid szétnyitod.
    Suttogó hangod fülembe simítja a lusta szél,
    Ha lehetne, most hozzád tartoznék.

    Egyszer csak szeretô csókod kolduló arcomhoz ér,
    Testem zsigereit szétveti a szerelemtôl háborgó vér,
    De hirtelen ébreszt a vágy, amely érted ég,
    Én ébren is  - mindig -  hozzád tartoznék.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.