preludium

Rögtön szúrni kezdett a tüdőm, ahogy ereszkedtünk lefelé.
Csak a bányászlámpák fénye döfte át a sötétet.
Mint szentjánosbogarak mozogtak társaim a vájatokban.
Az első ütésre lendítettem csákányomat,
amikor a néma villanás földre terített.
A robaj nyomában támasztékok törtek,
tűz, gáz lövellt a tárnákba,
sziklák hasadtak, és temettek maguk alá mindenkit.
Nekem jobb lábamra zuhantak, félcentisre lapítva azt.
Képtelen voltam mozdulni.
Néhány perc a fulladásig.
Két ismeretlen bányász jött fejszékkel, lefogtak,
egy ütéssel levágták combomat, és a felszínre cipeltek.
A fényben fokozatosan szem elől vesztettem őket,
feloldódtak, ahogy arcmosáskor a korom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-28 12:39:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-21 15:34:53