Szép Heléna panasza

Mondania sem kell, hogy teljesen
kész van. Idegileg aszongya.
Példának okáért a konyha.
Hiába kér meg, hogy rendbetegyem.

Hogy én csak fekszem a szeméthegyen.
A kukás zacskót is naponta
ő üríti. Hogy én egy ronda,
tetves patkány, pardon, görénytetem

volnék, s totál letett már rólam.
Hát így beszél velem az én Meném,
amikor épp csak kedve szottyan.

Most még, spártai, jó dolgod van,
de leszel te még csehül, mondom én
végül és nem utolsó sorban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.