Hamvasztókamra

olykor zárlatos lesz a szív
és kiég benne a villanykörte
persze hiába is cseréled
az újban is rögtön szétpukkan az izzószál

egyedül a gondolatok fénylenek
rendületlenül a sötét szobákban
és ahogy hamvadnak
a padlóra potyog az ember füléből a hamu

az alvajárók talpa mélyen a szőnyegbe keni
fekete lábnyomaik az ablakig vezetnek és vissza

néha arra ébredsz hogy dörömböl valaki
belülről a homlokodon
menekülne a kigyulladt koponyádból
de nem tudsz neki segíteni
hagyod beleégni az agytekervényeidbe

elalszol
füst száll ki a füleden

rád pergeti az éj az álmok
szürke porát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-18 18:21:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-05 18:42:53