Magyar éjszaka

láttam a magyar éjszakában, hogy
pénteken,
szombaton
a dohánybolt előtt buliznak.
isznak, szívnak, közösülnek, közömbös arccal.

láttam falvakat, ahol a bolt
csak délelőtt tízig tart nyitva.
az a kocsma, a művház, a posta,
a hivatal, meg a templom.

láttam a gyerekeket, akik úgy nőnek fel,
hogy a játszótér helyén sittkupac áll,
a jövő annyit jelent:
„majd lesz valahogy”.

láttam a gettósodó utcákban
a házakon nem is volt vakolat,
mintha fal is menekülni akarna.
és a kutyaugatás visszhangja
messzebbre ér, mint az emberi szó.

láttam a borzongató magányt
ahogy rátelepszik a portákra.
a nyugdíjas mamák
a tévé bemondó hangjával beszélgetnek.
a gyerekek külföldön,
a szomszéd meghalt.

láttam hajnalban a férfiak indulnak közmunkára.
mintha valami ősi zarándoklatra mennének,
ahol a szentség egy rozsdás kasza,
a feloldozás pedig egy hónapnyi túlélés,
amit már előre elnyel a villanyszámla.

láttam a szikár nőket,
akik három műszak között
megpróbálnak mosolyogni a gyerekeikre,
mosolyuk vékony,
mint a kenyér, amit este meghagynak,
hogy legalább valami maradjon holnapra.

láttam a közömbös fiatalokat,
akik már nem álmodnak,
csak görgetnek,
mintha a hüvelykujjuk mozgása
pótolhatná a hiányzó jövőt.
a fehér fényben
nem látszik,
ha sírnak.

láttam és a buszt,
amely elviszi a maradék reményt,
és nem hoz vissza semmit,
csak üres üléseket
és egyre mélyebb csendet.

láttam a magyar éjszakát,
amely nem fekete.

szürke és nincs vége.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-08 10:20:45
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-08 16:11:28