Rókatündér, átokfajzat

Pagodánk kertjében valamennyi kő zöld.
Bebugyolálta ezeket a friss moha.
-csak nem a kamrákhoz osztott be téged az apát?-
Szaglik bőrödön a tavalyi rizs doha,
Futva érkezel szép szerzetes, hogy közöld:

-nem vagy kapható többé a bűnös enyelgésre!-



Mennyi orchideát fial itt a bő föld!
Férfi virágok. Gyökerük: jangjuk lova!
-láttál-e már együtt ennyi büszke tökű apát?-
Kettőzött gumójuk nem merül ki soha.
Te bezzeg arra készülsz, hogy róka-nőd öld:

-vajon mi kényszerít e szűzies nyegleségre?-



Mit bánom!? Ereszkedjék rád cinóber köd!
Zúgj bele egy rút novíciusba, noha
-ilyesmiért jussod nem lehet más csak a lapát.-
Ez századok óta a rendfőnök joga!
Leráncigált csuhád majd a szélben röpköd:

-s e hely tündére megtanít az erényességre.-







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-05 16:27:02
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-09 06:21:33