Láthatatlanná leszünk
Kedves, nekem kell újra azt belátni,
hogy megszeretni téged nem elég,
az okozott seb csak nekem fog fájni,
az én fejem fölött dörög az ég,
ha élethosszig nem követhetnélek,
és nem halnék meg aznap délelőtt,
amikor téged cserben hagy a lélek,
s nem tervezhetnénk együtt a jövőt.
Ez a jövő eltűnik, elszivárog,
mint érpatak; a medre csöppnyi árok,
oly maradéktalan, belesimul,
kies mezővé válik észrevétlen,
s mi láthatatlanná leszünk egészen,
velünk az élet is bealkonyul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-02 00:05:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-02 00:05:48
