To my love

Elképzellek ahogy ülsz
at the keyboard
arc eltökélt morc
időnként csúf kifejezés
suhan rajt' át:

mit merészel ez a patkány -
hát dögöljön meg!
delete, pont.

Rohannak a bitek
őrült kavargásban
nyeli a semmi életemet
létem gondolataim vágyaim
rosszindulatú felháborodás
kitörli mind

emészti szerelmemet
bocsánat te sündisznó
mert szinte nőnek néztelek...

mészárosként lépkedsz
láthatatlan bárddal
verseket szeletelsz:
önjelölt hóhér
költőhalál

kezed könyékig
betűimtől véres
agyadban dühöng
rám száz halál

gyomrod néha görcsberándul
nem érted mi az ami
odalent lángol
delete után delete
s csak nő benned a hiány...

költészethez a viszonyod
/ belül mélységes mély iszonyod /:

"Szám hogy köphesse ki
A tettek és napok gyűjtötte váladékot?
S hogyan kezdjek neki?"
"Lesz arra majd időm,
Hogy megfontoljam: "Merjek, vagy ne merjek?"- "

"Vakmerőn
a mindenséget ostromoljam?
Egy perc elég idő, hogy
Döntés, majd ellenérv szülessék és omoljon."
"Hát merhetek-e még?"

"A nyomasztó kérdés felé gurítva el
A mindenségből gyúrt golyót,
mondván: "Lázár vagyok, aki a sírüregből
Kikelt, hozzád beszél, mindenre megfelel" -
Ha valaki a pamlagon hanyatt dől,
  És szól: 'Egyáltalán nem így képzeltem el,
  Nem így képzeltem el." -"
"Lenne értelme még?"

"Hallgattam a sziréneket,
egymást hívták, nem engem."

"Álmomban láttam a tenger alatti termet,
A sellőket, akik rőt koszorúkat adtak,
S megfulladok, ha majd emberek
hívogatnak." *

      *       *

Torquemada hozzád
ártatlan hableány -
s én a szemtelen?

tavasz vagy nyár
akár az ősz
virulás napfény mi
betetőz avagy
lévén némi kor a képben
mi szállong ott porként
jelenkori szomorú szélben
ezüstszín frissítő zápor

helyett a telem
tágas rét mező virágoskert
helyett szigorú falam
éttelen úttalan halállabirintus
fojtogató lélekölő közöny

bicikliző pokol -
halálba megy
ki téged megcsókol
senki nincs olyan
nem lehet
ki téged pótol...

mélységes mocsár
hiába milliószor
több vagyok nálad...

(hát ja, - és egyáltalán
nem is beképzelt…)

mint kocabagós
félig égett cigarettát
úgy elnyomtál...

te szürke kis csavar -

Hogy én téged mennyire
mily nagyon sajnállak --
és nem szeretlek már régen...

Ó, ekkorát hazudni
mekkora öröm….

Hé, rám ne szakadj már, te ég!


2008.07.30.

* T. S. Eliot:  Mr. Prufrock éneke...
/Vas István által fordítván/
-----------------------------------------------






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-09 19:52:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-09 19:52:50