Móló

hiába éri föl a rézkilincset
a dolgaimmal együtt-nőtt gyerek
a játékkardok immár fegyverek
ingemen a ribizlinyom lőtt seb
s szivárványból-hajlított-bilincsek
a hónapokká-burjánzó hetek

mi történet volt elvegyült a tájjal
egyik a másik - így mindkettő hiány -
de zártam és nyitottam eget és lelket
nevedből enyveztem létjáró szárnyat
elhittem hogy semmit nem felejtek
s röpültem oda ahol mégsem engem vártak

pedig utaztam volna hajókat ácsolt
a gondolat s térképekkel volt tele
a lelkem minden érintésem vitorla
iránytűm a csókod majd jött az
apály és megdőlt a sorsom
s ki mindig a tengert akartam
az ismeretlent a köd mögött
most itt ülök nyálkás tévedések
tüskés kudarcok s törött percek
tat-darabjai között

s a mólón ott áll
a bennem lakó gyerek
csodálkozik
kezében papírhajó






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-15 09:23:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-15 09:23:27