Szavakkal házalok...

Szavakkal házalok, kopogtatok,
engedd, hogy könnyedén sodorjanak.
Régen kiszáradt torkomból
már előbújtak a hangok,
szólj, ha megtaláltak téged...
Vérző, nyállal összefont szavak,
kisziszegett, fájó érzések
haldokolnak, elvetélnek.
Gyermekszemekben
megfáradt szorongásként visszatérnek...
Kegyelmet nem kérnek, csak félve remélnek.
Szakíts bátran kettétört mondataimból,
kenjed el betűimet falakon, fehérrel
csíkokat festve, folyó vérrel kétszer aláhúzva...
Ingyen adom, csak hallgass meg! Rád hagyom.
Szürke tűzfalakon árnyékot vet a szánalom.
Ajtódra akasztom alázatom…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-01 15:53:07
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-01 15:53:07