Ajándék

Este már egy szót se váltottunk,
korán oltottam, ne is lássuk egymást.
Ő az ágyban aludt, én egy matracon
bámultam a plafont, forgolódtam,
kimentem az erkélyre rágyújtani,
és hallgattam megszokott szuszogását.
Mikor felébredtem, üres volt az ágy,
a pokróc felgyűrve a földön hevert,
és a fotelből eltűntek a ruhái.
Elvitte a könyveit is a polcról,
és az arckrémeit a fürdőből,
de még éreztem dezodora szagát,
még nedves volt a törölköző – langyos,
és a konyhában egy bögre kávé várt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.