EMLÉKEZZÜNK

Az atomkorszak küszöbén állva
visszagondolok a  véres harcra
amikor békéről álmodott
minden igaz, halandó ember.
Háború dúlt.
európa szerte embertelen
kegyetlen hordák halált osztva
békésen fejlődő országokra tiportak.
Mein Kampf, Hitler bibliája
fennhájázva hirdette
a felsőbb faj diadalát.
Hatalmas német világbirodalmat
dicsőséget hirdet, miközben
krematóriumok fekete füstje
elpusztult ártatlan emberek hamvait
viszi fel a légbe.
Elnyomott, megalázott emberek
koncentrációs  táborok szögesdróttal,
elektromos kerítéssel körülvett
haláltáborokban csonttá aszott
gyenge  nők és gyermekek
egy új eszméért harcoló
százezrek haltak meg e korban.
Emlékezzünk Emberek !
Levett kalappal, némán
álljunk mega  tömegsírok előtt.
Gondoljunk arra a nemes,
ádáz küzdelemre
amelyekérrt  éldozatul estek.
Mauthausen, Dachau véres poklát
visszaidézzük és nem feledünk.
Hogy  is lehetne elfeledni
e szörnyű, kegyetlen éveket.
Radnóti Miklós "Erőltetett menetét"
megváltja a kíméletlen halál.
Anna Frank elénktárja
az embertelen valóságot.
Lehet ezt elfeledni ?
Nem ! Nem ! Milliószor Nem !
A fájdalmas múltra
csak a fejlődő jelen boríthat fátylat
de  ha nem vigyázunk Emberek
ez a fejlődés is újra előidézheti
a múlt véres
az eddigieknél százszor kegyetlenebb
világméretű pusztulását.
Szabadság ! Egyenlőség ! Testvériség !
Ha ezt a  hármas, bűvös  jelszót
soha  nem feledjük el,
mindíg boldog, szabad lesz az életünk.

Bakonyszentkirály, 1972. 02. 04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.