váladékok
sokcsöcsű metrómennyezet
csüng róla izomtalan, zsíros
és megfáradt
pofikájukon csurran-cseppen
büszkeségük
asztmás lihegésükből lélegzem
tizenhatszázalék oxigén
ők meg nézegetnek
és elegük van belőlem,
mert még akkor sem vagyok elégedett,
amikor már elfoglaltam az utolsó
rohadt helyet is
akkor kapok tőlük virágot,
ha végleg befogom a pofikám
majd ha eltűnök
minden felértékelődik
a nép én vagyok,
s a nép engem nem szeret
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-22 15:22:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-22 15:22:36
